Kareol.es

JUDIT Ez a Kékszakállú vára! Nincsen ablak? Nincsen erkély? KÉKSZAKÁLLÚ Nincsen. JUDIT Hiába is süt kint a nap? KÉKSZAKÁLLÚ Hiába. JUDIT Hideg marad? Sötét marad? KÉKSZAKÁLLÚ Hideg Sötét. JUDIT Ki ezt látná, jaj, nem szólna. Suttogó, hir elhalkulna. KÉKSZAKÁLLÚ Hirt hallottál? JUDIT Milyen sötét a te várad! Vizes a fal! Kékszakállú! Milyen viz hull a kezemre? Sir a várad! Sir a várad! KÉKSZAKÁLLÚ Ugye, Judit, jobb volna most Völegényed kastélyában: Fehér falon fut a rózsa, cseréptetön táncol a nap. JUDIT Ne bánts ne bánts Kékszakállú! Nem kell rózsa, nem kell napfény! Nem kell rózsa, nem kell napfény! Nem kell... Nem kell... Nem kell... Milyen sötét a te várad! Milyen sötét a te várad! Milyen sötét... Szegény, szegény Kékszakállú!	JUDITH ¿Es este el castillo de Barbazul? ¿No hay ventanas? ¿Nunca entra aquí la luz del día? BARBAZUL Nunca. JUDITH ¿Nunca llega el sol? BARBAZUL Nunca. JUDITH ¿Siempre está frío, oscuros y tenebroso? BARBAZUL Siempre, siempre. JUDITH Todo enmudece al llegar aquí. Todo rumor se torna silencio. BARBAZUL Ya lo has visto. JUDITH Todo queda inmóvil y sombrío. Transpiran las paredes. Dime, Barbazul, ¿por qué mis dedos se humedecen? Muros y vigas... todo es aquí llanto. BARBAZUL Judith, Judith, ¿no era acaso todo más alegre en el castillo de tu padre, con rosas en las ventanas, con la luz del sol en los salones? JUDITH ¡Nunca, nunca, amadísimo Barbazul! No, volveré a desear la luz del día. Las rosas, la claridad del sol, nada, nada, nada.. El crepúsculo todo lo oculta. Apenas consigo ver en tu castillo. Todo es oscuridad. Oh, triste Barbazul, triste y desdichado.
KÉKSZAKÁLLÚ Miért jöttél hozzám, Judit? JUDIT Nedves falát felszáritom, ajakammal száritom fél! Hideg kövét melegitem, a testemmel melegítem. Ugye szabad, ugye szabad, Kékszakállú! Nem lesz sötét a te várad, megnyitjuk a falat ketten, szél bejárjon, nap besüssön, nap besüssön. Tündököljon a te várad! KÉKSZAKÁLLÚ Nem tündököl az én váram. JUDIT Gyere vezess Kékszakállú, mindenhová vezess engem. Nagy csukott ajtókat látok, hét fekete csukott ajtót! Miért vannak az ajtók csukva? KÉKSZAKÁLLÚ Hogy ne lásson bele senki. JUDIT Nyisd ki, nyisd ki! Nekem nyisd ki! Minden ajtó legyen nyitva! Szél bejárjon, nap besüssön! KÉKSZAKÁLLÚ Emlékezz rá, milyen hir jár. JUDIT A te várad derüljön fel, A te várad derüljön fel! Szegény, sötét, hideg várad! Nyisd ki! Nyisd ki! Nyisd ki!	BARBAZUL Dime, ¿por qué has venido hasta aquí Judith? JUDITH Secaré estas sollozantes piedras, con mis propias manos las enjugaré. Calentaré este frío mármol, lo calentaré con mi cuerpo palpitante. Déjame, amado Barbazul, déjame intentarlo. Llenaré de luz tu castillo, tu y yo derribaremos estas murallas. El viento silbará, entrará la luz, sí entrará la luz. Tu casa brillará como el oro. BARBAZUL Mi castillo nunca brillará. JUDITH Voy a seguir mi camino, Barbazul. Muéstrame ahora tu castillo. Veo siete grandes puertas cerradas con trabas y cerrojos. ¿Por qué están cerradas esas puertas? BARBAZUL Nadie ha de ver lo que hay tras ellas. JUDITH ¡Ábrelas, ábrelas! ¡De par en par! ¡Voy a romper las cerraduras! ¡Las barrerá el viento, entrará la luz! BARBAZUL No olvides las habladurías sobre mi. JUDITH La luz, el aire alegrarán tu castillo. La alegre claridad, la suave brisa animarán tu triste morada. ¡Abre, abre, abre! (Judith golpea la primera puerta; al golpe responde un gemido cavernoso como si el viento de la noche susurrara por tortuosos laberintos)
Jaj! Jaj! Mi volt ez? Mi sóhajtott? Ki sóhajtott? Kékszakállú! A te várad! A te várad! A te várad! KÉKSZAKÁLLÚ Félsz-e? JUDIT Oh, a várad felsóhajtott! KÉKSZAKÁLLÚ Félsz? JUDIT Oh, a várad felsóhajtott! Gyere nyissuk, velem gyere. Én akarom kinyitni, én! Szëpen, halkan fogom nyitni, Halkan, puhán, halkan! Kékszakállú, add a kulcsot, Add a kulcsot, mert szeretlek! KÉKSZAKÁLLÚ Áldott a te kezed, Judit. JUDIT Köszönöm, köszönöm! É akarom kinyitni, én. Hallod? Hallod?	¡Ah! ¿Qué ha sido eso? ¿Quién ha suspirado? ¿Quien ha gemido? ¡Responde, Barbazul! ¡Lúgubre morada, triste castillo, casa de angustia! BARBAZUL ¿Tienes miedo? JUDITH He escuchado la queja de tu castillo. BARBAZUL ¿La oíste? JUDITH Sí, oí un suspiro de angustia. Vamos a abrir, los dos juntos. ¿O seré yo quien abra sola? Lo haré con sumo cuidado, suavemente, suavemente, con cuidado. ¡Oh, mi Barbazul, entrégame las llaves! ¡Dámelas, por el amor que te tengo! BARBAZUL Benditas sean tus suaves manos, Judith. JUDITH ¡Gracias, gracias! Barbazul, permíteme abrir ahora. (Al abrir, el eco repite el gemido en un susurro) ¿Oyes? ¿Oyes? (La puerta se abre sin ningún sonido. Muestra una estancia con la pared roja, como una herida abierta, que proyecta una luz carmesí sobre el suelo)
Jaj! KÉKSZAKÁLLÚ Mit látsz? Mit látsz? JUDIT Láncok, kések, szöges karók, izzó nyársak... KÉKSZAKÁLLÚ Ez a kinzókamra, ,Judit. JUDIT Szörnyü a te kinzókamrád, Kékszakállú! Szörnyü, szörnyü! KÉKSZAKÁLLÚ Félsz-e? JUDIT A te várad fala véres! A te várad vérzik! Véres... vérzik. KÉKSZAKÁLLÚ Félsz-e? JUDIT Nem! Nem félek. Nézd, derül már. Ugye derül? Nézd ezt a fényt. Látod? Szép fénypatak. KÉKSZAKÁLLÚ Piros patak, véres patak! JUDIT Nézd csak, nézd csak! Hogy dereng már! Nézd csak, nézd csak! Minden ajtók ki kell nyitni! Szél bejárjon, nap besüssön, Minden ajtók ki kell nyitni!	¡Ah! BARBAZUL ¿Qué has visto? ¿Qué has visto? JUDITH ¡Cadenas, puñales, potros de tortura, tenazas; hierros de marcar! BARBAZUL Judith, es mi cámara de torturas. JUDITH ¡Qué espantosa es tu cámara de torturas, amado Barbazul! ¡Pavorosa! BARBAZUL ¿Tienes miedo? JUDITH ¡Mira las paredes de tu castillo manchadas de sangre! ¡Mira, las paredes sangran..., sangran..., sangran...! BARBAZUL ¿Tienes miedo? JUDITH ¡No! ¡No tengo miedo! ¡Mira, amanece! ¡Un amanecer carmesí! ¡He aquí la luz! ¡Mira qué hermoso resplandor! BARBAZUL ¡Río carmesí, aguas manchadas de sangre! JUDITH Puedes maravillarte ante este amanecer, ante esta claridad paradisíaca. Tenemos que abrir todas las puertas. Y por ellas pasará el aire saludable. ¡Todas las puertas han de estar abiertas, abiertas!
KÉKSZAKÁLLÚ Nem tudod mi van mögöttük. JUDIT Add ide a többi kulcsot! Add ide a többi kulcsot! Minden ajtót ki kell nyitni! Minden ajtót KÉKSZAKÁLLÚ Judit, Judit mért akarod? JUDIT Mert szeretlek! KÉKSZAKÁLLÚ Váram sötét töve reszket, nyithatsz, csukhatsz minden ajtót. Vigyázz, vigyázz a váramra, Vigyázz, vigyázz miránk, Judit! JUDIT Szépen, halkan fogom nyitni. Szépen, halkan.	BARBAZUL Ignoras, Judith, lo que hay al otro lado. JUDITH ¡Dame las llaves de las demás puertas! He de franquearlas todas. ¡Tenemos que abrirlas todas, abramos todas las puertas! BARBAZUL ¿Por qué Judith? JUDITH Porque te amo. BARBAZUL ¡Mi castillo se estremece! Puedes abrir las puertas. (Le entrega la segunda llave) Judith, ten cuidado, cuidado con este castillo. Ve con suma cautela, Judith. JUDITH Iré suavemente, con cuidado, con mucho, mucho cuidado. (Chirría la cerradura. La puerta se abre. Una luz de un rojo amarillento, sombría e inquietante, se extiende sobre el suelo en una línea paralela a la de la primera puerta)
KÉKSZAKÁLLÚ Mit látsz? JUDIT Száz kegyetlen szörnyü fegyver, sok rettentö hadi szerszám. KÉKSZAKÁLLÚ Ez a fegyveresház, Judit. JUDIT Milyen nagyon erös vagy te, milyen nagy kegyetlen vagy te! KÉKSZAKÁLLÚ Félsz-e? JUDIT Vér szárad a fegyvereken, véres a sok hadi szerszám KÉKSZAKÁLLÚ Félsz-e? JUDIT Add ide a többi kulcsot! KÉKSZAKÁLLÚ Judit, Judit! JUDIT Itt a másik patak, Szép fénypatak. Látod? Látod? Add ide a többi kulcsot! KÉKSZAKÁLLÚ Vigyázz, vigyázz miránk, Judit! JUDIT Add ide a többi kulcsot! KÉKSZAKÁLLÚ Nem tudod, mi rejt az ajtó. JUDIT Idejöttem, mert szeretlek. Itt vagyok, a tied vagyok. Most már vezess mindenhová, most már nyiss ki minden ajtót! KÉKSZAKÁLLÚ Váram sötét töve reszket, bús sziklából gyönyör borzong. Judit, Judit! Hüs és édes, nyitott sebböl vér ha ömlik.	BARBAZUL ¿Qué has visto? JUDITH Cientos de crueles armas, armaduras e incontables instrumentos de guerra. BARBAZUL Es la armería de mi castillo, Judith? JUDITH ¡Eres fuerte, poderoso, sí, pero también tan cruel, Barbazul! BARBAZUL ¿Tienes miedo? JUDITH ¡Hay sangre en todas las lanzas! Tus armas están ensangrentadas. BARBAZUL ¿Estás asustada? JUDITH ¡Dame las llaves de las demás puertas! BARBAZUL ¡Judith, Judith! JUDITH ¡Mira el segundo rayo de luz, el segundo brillante, arroyo! ¡Míralo! ¡Míralo! ¡Dame las demás llaves! BARBAZUL ¡Ten cuidado, cuidado, Judith! JUDITH ¡Dame las llaves de las otras puertas! BARBAZUL ¿Puedes adivinar lo que hay tras ellas? JUDITH Vine aquí porque te amo. Estoy aquí, tuya soy. Muéstrame tus secretos. ¡Déjame atravesar todas las puertas! BARBAZUL ¡Mi. castillo se estremece! Hasta las piedras tiemblan de emoción. Judith, Judith, mira la sangre que brota.
JUDIT Idejöttem mert szeretlek, most már nyiss ki minden ajtót! KÉKSZAKÁLLÚ Adok neked három kulcsot. Látni fogsz, de sohse kérdezz. Akármit látsz, sohse kérdezz ! JUDIT Add ide a három kulcsot! KÉKSZAKÁLLÚ Mért álltál meg? Mért nem nyitod? JUDIT Kezem a zárt nem találja. KÉKSZAKÁLLÚ Judit, ne félj, most már mindegy.	JUDITH Vine aquí porque te amo. ¡Déjame abrir las puertas! BARBAZUL Tres llaves más te doy. Mira, mas no preguntes. Míralo todo, pero no hagas preguntas. JUDITH ¡Entrégame las llaves! BARBAZUL (le entrega las llaves) ¿Por qué titubeas? ¡Abre enseguida! JUDITH ¿Dónde está la cerradura? BARBAZUL Judith, abandona todo temor. (La cerradura gira con un sonido metálico. La puerta se abre. Un rayo de luz dorada se une en paralelo sobre el suelo, a los dos haces de luz anteriores).
JUDIT Oh, be sok kincs! Oh, be sok kincs! Aranypénz és drága gyémánt, bélagyönggyel fényes ékszer, koronák és dús palástok! KÉKSZAKÁLLÚ Ez a váram kincsesháza. JUDIT Mily gazdag vagy Kékszakállú KÉKSZAKÁLLÚ Tiéd most már mind ez a kincs, tiéd arany, gyöngy és gyémánt. JUDIT Vérfolt van az ékszereken! Legszebbik koronád véres! KÉKSZAKÁLLÚ Nyisd ki a negyedik ajtót. Legyen napfény, nyissad, nyissad.	JUDITH ¡Montañas de oro! ¡Incontables joyas! ¡Diamantes deslumbrantes, perlas que resplandecen! ¡Coronas de gloria! BARBAZUL Es el tesoro de ni castillo JUDITH Eres rico, amado Barbazul. BARBAZUL Tuyas son esas coronas de oro, y todos esos rubíes y perlas. JUDITH ¡Todas tus gemas y joyas están ensangrentadas! BARBAZUL Judith, abre ahora la cuarta puerta. Trae la luz del sol. Abre, abre. (Judith abre la cuarta puerta de forma impulsiva. La escena se inunda de ramas cuajadas de flores. Un rayo se extiende sobre el suelo del salón, convergiendo con las otras tres hacia el punto donde se encuentra Barbazul)
JUDIT Oh! Virágok! Oh! Illatos kert! Kemény sziklák alatt rejtve. KÉKSZAKÁLLÚ Ez a váram rejtett kertje. JUDIT Oh! Virágok! Embernyi nagy liljomok, Hüs-fehér patyolat rózsák, piros szekfük szórják a fényt. Sose láttam ilyen kertet. KÉKSZAKÁLLÚ Minden virág neked bókol, minden virág neked bókol, te fakasztod, te hervasztod, szebben újra te sarjasztod. JUDIT Fehér rózsád töve véres, virágaid földje véres! KÉKSZAKÁLLÚ Szemed nyitja kelyheiket, s neked csengetyüznek reggel. JUDIT Ki öntözte kerted földjét? KÉKSZAKÁLLÚ Judit, szeress, sohse kérdezz. Nézd hogy derül már a váram. Nyisd ki az ötödik ajtót!	JUDITH ¡Oh, flores! Un jardín suave, fragante, escondido bajo rocas y piedras! BARBAZUL Es el jardín secreto de mi castillo. JUDITH ¡Ah, delicadas flores! ¡Lirios gigantes, altos como hombres! ¡Rosas frescas, sedosas, exquisitas! ¡Rojos claveles que brillan a la luz! ¡Nunca he contemplado belleza tal! BARBAZUL Todas se inclinan ante ti. ¡Eres tú quien las hace florecer, quien puede ajarlas con un gesto, quien puede hacerlas brotar con gloria! JUDITH Esa rosa tiene el rubor de la sangre. ¡Todo está empapado de sangre! BARBAZUL Tus ojos abren las flores, que te cantan al amanecer. JUDITH ¿Quién ha regado con sangre tu jardín? BARBAZUL Judith, quiéreme, pero no hagas preguntas. Mira, mi castillo se ilumina y alegra. ¡Judith, abre ahora la quinta puerta! (Judith corre a la quinta puerta y la abre. Aparece una extensa campiña con ríos y montes difuminados por la bruma. La luz inunda la escena cayendo como una cascada sobre el salón sombrío. Judith, deslumbrada, se tapa los ojos con las manos)
JUDIT Ah! KÉKSZAKÁLLÚ Lásd ez az én birodalmam, messze nérö szép könyöklöm. Ugye, hogy szép nagy, nagy ország? JUDIT Szép és nagy a te országod. KÉKSZAKÁLLÚ Selyemrétek, bársonyerdök, hosszú ezüst folyók folynak, és kék hegyek nagy messze. JUDIT Szép és nagy a te országod. KÉKSZAKÁLLÚ Most már Judit mind a tied. Itt lakik a hajnal, alkony, itt lakik nap, hold és csillag, s leszen neked játszótársad. JUDIT Véres árnyat vet a felhö! Milyen felhök szállnak ottan? KÉKSZAKÁLLÚ Nézd, tündököl az én váram, áldott kezed ezt, müvelte, áldott a te kezed, áldott gyere, gyere tedd szivemre JUDIT De két ajtó csukva van még. KÉKSZAKÁLLÚ Legyen csukva a két ajtó. Téljen dallal az én váram. Gyere, gyere, csókra várlak!	JUDITH Ah! BARBAZUL Mira ahora mi reino. Contempla el paisaje que se pierde a lo lejos. ¿No es un hermoso país? JUDITH Tu país es hermoso y grande. BARBAZUL ¡Prados de seda, bosques de terciopelo, serenos arroyos de plata sinuosa, altas montañas, brumosas y azules! JUDITH Tu país es hermoso y grande. BARBAZUL Todo es tuyo para siempre, Judith. Aquí florecen el amanecer y el crepúsculo. Aquí tienen cobijo el sol, la luna y las estrellas. Ellos serán tus eternos compañeros. JUDITH Aquella nube arroja rojas sombras. ¿Qué anuncian esas nubes? BARBAZUL Mira cómo reluce mi castillo. Tus manos lo han logrado. Benditas sean tus manos, Judith. Ven colócalas en mi corazón. JUDITH Hay aún dos puertas sin abrir. BARBAZUL Esas dos puertas deben permanecer cerradas. Ahora, en mi casa sonará la música. Ven, amor mío, déjame besarte.
JUDIT Nyissad ki még a két ajtót. KÉKSZAKÁLLÚ Judit, Judit, csókra várlak. Gyere, várlak. Judit várlak! JUDIT Nyissad ki még a két ajtót. KÉKSZAKÁLLÚ Azt akartad, felderüljön; nézd, tündököl már a váram. JUDIT Nem akarom, hogy elöttem csukott ajtóid legyenek! KÉKSZAKÁLLÚ Vigyázz, vigyázz a váramra, vigyázz, nem lesz fényesebb már JUDIT Életemet, halálomat, Kékszakállú! KÉKSZAKÁLLÚ Judit, Judit! JUDIT Nyissad ki még a két ajtót, Kékszakállú, Kékszakállú! KÉKSZAKÁLLÚ Mért akarod, mért akarod? Judit! Judit! JUDIT Nyissad, nyissad! KÉKSZAKÁLLÚ Adok neked még egy kulcsot.	JUDITH Tenemos que abrir esas dos últimas puertas. BARBAZUL Judith, Judith, bésame. Te aguardo, Judith, bésame. JUDITH ¡No, sin abrir esas dos puertas! BARBAZUL Niña mía, pediste... rogaste la luz del día... ¡Mira mi casa, invadida ahora por el sol! JUDITH Ninguna de esas puertas debe permanecer cerrada para mí. BARBAZUL Bien mío, ten cuidado, cuidado, con mi castillo. No permitas que se pierda este resplandor. JUDITH Ni aún la muerte temo, Barbazul. BARBAZUL Judith, Judith! JUDITH ¡Abre, abre esas dos puertas, Barbazul, poderoso Barbazul...! BARBAZUL ¿Por qué te empeñas? ¡Judith! ¡Oh, Judith! JUDITH ¡Abre, abre! BARBAZUL Toma, te concedo otra llave. (Mientras Judith gira la llave en la cerradura, se oye, como en un susurro, el lamento de un llanto profundo)
KÉKSZAKÁLLÚ Judit, Judit ne nyissad ki! JUDIT Csendes fehér tavat látok, mozdulatlan fehér tavat. Milyen viz ez Kékszakállú? KÉKSZAKÁLLÚ Könnyek, Judit, könnyek, könnyek JUDIT Milyen néma, mozdulatlan. KÉKSZAKÁLLÚ Könnyek, Judit, könnyek, könnyek JUDIT Sima feher, tiszta fehér. KÉKSZAKÁLLÚ Könnyek, Judit, könnyek, könnyek Gyere, Judit, gyere Judit, csókra várlak. Gyere várlak, Judit várlak. Az utolsót nem nyitom ki. Nem nyitom ki. JUDIT Kékszakállú... Szeress engem. Nagyon szeretsz, Kékszakállú?	BARBAZUL ¡Judith, Judith, no abras! (Judith abre y la escena se oscurece como si la sombra de un espíritu la estuviera atravesando) JUDITH Veo un gran lago. Un agua tranquila, dormida, blanca. ¿Qué es ese agua misteriosa? BARBAZUL Lágrimas, Judith, lágrimas, lágrimas. JUDITH ¡Ah, que silenciosas y serenas! BARBAZUL Lágrimas, Judith, lágrimas, lágrimas. JUDITH Como plata que en paz reposase en otro mundo. BARBAZUL Lágrimas, Judith, lágrimas, lágrimas. Ven, Judith, ven deja que te bese. (Judith no se mueve) Ven, estoy esperándote, Judith, La última puerta ha de quedar cerrada, cerrada para siempre. (Judith avanza y lo abraza) JUDITH Barbazul, tómame, ámame. (Él la besa apasionadamente) ¿Me amas de verdad?
KÉKSZAKÁLLÚ Te vagy váram fényessége, csókolj, csókolj, sohse kérdezz. JUDIT Mondd meg nekem Kékszakállú, kit szerettél én elöttem? KÉKSZAKÁLLÚ Te vagy váram fényessége, csókolj, csókolj, sohse kérdezz. JUDIT Mondd meg nekem, hogy szeretted? Szebb volt mint én? Más volt mint én? Mondd el nekem Kékszakállú? KÉKSZAKÁLLÚ Judit szeress, sohse kérdezz. JUDIT Mondd el nekem Kékszakállú? KÉKSZAKÁLLÚ Judit szeress, sohse kérdezz. JUDIT Nyisd ki a hetedik ajtót! Tudom, tudom, Kékszakállú. Mit rejt a hetedik ajtó. Vér szárad a fegyvereken, legszebbik koronád véres, virágaid földje véres, véres árnyat vet felhö! Tudom, tudom, Kékszakállú, Fehér könnytó kinek könnye. Ott van mind a régi asszony legyilkolva, vérbefagyva. Jaj, igaz hír; suttogó hír. KÉKSZAKÁLLÚ Judit! JUDIT Igaz, igaz! Most én tudni akarom már. Nyisd ki a hetedik ajtót! KÉKSZAKÁLLÚ Fogjad, fogjad itt a hetedik kulcs. Nyisd ki, Judit. Lássad öket. Ott van mind a régi asszony. Lásd a régi asszonyokat Lásd akiket én szerettem.	BARBAZUL Bésame, bésame, tu que eres la luz de mi castillo, pero no me preguntes. JUDITH Dime, dime, Barbazul, ¿a quién has amado antes que a mi? BARBAZUL Bésame, bésame, tu que eres la luz de mi castillo, pero no me preguntes. JUDITH ¿Qué amabas en ellas? ¿Eran hermosas? ¿Las quisiste más, más de lo que me quieres a mí, Barbazul? BARBAZUL Ámame, Judith, pero no preguntes. JUDITH Dime la verdad, Barbazul. BARBAZUL Quiéreme Judith, pero no preguntes. JUDITH (liberándose del abrazo) ¡Abre la séptima puerta, la última! He adivinado tu secreto, Barbazul. He adivinado lo que escondes. Manchas de sangre en tus instrumentos de tortura, sangre en tus coronas, roja la tierra de tus flores, roja la sombra de tus nubes. Ahora lo sé todo, Barbazul, sé de quién es ese llanto. Todas tus anteriores esposas tuvieron un sangriento final. ¡Ah, ahora sé que aquellas habladurías eran ciertas! BARBAZUL ¡Judith! JUDITH ¡Ciertas, eran ciertas! Tengo que llegar hasta el final. ¡Abre la última de tus puertas! BARBAZUL Toma, toma... esta es la séptima. Abre ahora la puerta y míralas. Mis esposas anteriores te aguardan. ¡Corazones a los que amé! Mira, son mis antiguos amores, Judith. (Judith titubeando abre la puerta. Un gran haz de luz plateada ilumina los rostros de Judith y Barbazul con su resplandor de luna. A través de la puerta, salen los tres espectros de las mujeres anteriores de Barbazul. Pálidas y arrogantes, visten ricas túnicas. Se dirigen hacia Barbazul que cae a sus pies de rodillas)
JUDIT Élnek, élnek, itten élnek! KÉKSZAKÁLLÚ Szépek, szépek, százszor szépek. Mindig voltak, mindig élnek. Sok kincsemet ök gyüjtötték, Virágaim ök öntözték, birodalmam nóvesztették, övék minden, minden, minden. JUDIT Milyen szépek, milyen dúsak, én, jaj, koldus, kopott vagyok. KÉKSZAKÁLLÚ Hajnalban az elsöt leltem, piros szagos szép hajnalban. Övé most már minden hajnal, övé piros, hüs palástja, övé ezüst koronája, övé most már minden hajnal, JUDIT Jaj; szebb nálam, dúsahh nálam. KÉKSZAKÁLLÚ Másodikat délben leltem, néma égö arany délben. Minden dél az övé most már, övé nehéz tüzpalástja, övé arany koronája, minden dél az övé most már. JUDIT Jaj; szebb nálam, dúsahh nálam. KÉKSZAKÁLLÚ Harmadikat este leltem, békés bágyadt barna este. Övé most már minden este, övé barna búpalástja, övé most már minden este. JUDIT Jaj; szebb nálam, dúsahh nálam.	JUDITH ¡Viven, respiran! ¡Viven! BARBAZUL ¡Oh belleza incomparable! Vivirán inmortales. Ellas han amasado mi fortuna, han sangrado para regar mis flores, Ellas han extendido mi reino. Todo es suyo, todos mis tesoros. (Judith asustada, se sitúa tras ellas) JUDITH Deslumbrantes bellezas de otro tiempo, nada soy comparada con ellas. BARBAZUL Encontré la primera al alba, en el amanecer de una mañana carmesí. Suya es ahora la belleza del amanecer, suya su fresco manto, suya la corona de plata, suya la aurora de cada día. JUDITH ¡Ah, cuanto más afortunada que yo! (La primera esposa sale por la séptima puerta) BARBAZUL Encontré a la segunda al mediodía, un mediodía silencioso, ardiente. Desde entonces son suyos los mediodías. Suyo es tan pesado y cálido manto, suya su corona de oro, suyo el destello del sol. JUDITH ¡Ah, cuanto mas hermosa que yo! (La segunda esposa sigue a la primera) BARBAZUL Encontré a la tercera una tarde, en un crepúsculo sereno. Suyas son las puestas de sol, suyo su sombrío manto, suya la caída de la tarde. JUDITH Más hermosa, más afortunada que yo. (La tercera esposa sigue a las anteriores.)
KÉKSZAKÁLLÚ Negyediket éjjel leltem. JUDIT Kékszakállú, megállj, megállj! KÉKSZAKÁLLÚ Csillagos, fekete éjjel. JUDIT Hallgass, hallgass, itt vagyok még! KÉKSZAKÁLLÚ Fehér arcod süttött fénnyel barna hajad felhöt hajtott, tied lesz már minden éjjel.	BARBAZUL Encontré a la cuarta a media noche. JUDITH ¡Basta, Barbazul, basta! BARBAZUL Una noche estrellada, negra como el ébano. JUDITH ¡Basta, yo aún estoy aquí! BARBAZUL Tu rostro se hallaba en sombras. Era espléndido tu cabello de seda. Desde entonces, tuya es la noche. (Se dirige hacia la puerta y vuelve con la corona y el manto que Judith había dejado en el umbral del castillo. Coloca la corona y el manto sobre la cabeza y hombros de Judith)
Tied csillagos palástja. JUDIT Kékszakállú nem kell, nem kell! KÉKSZAKÁLLÚ Tied gyémánt koronája. JUDIT Jaj, jaj Kékszakállú, vedd le. KÉKSZAKÁLLÚ Tied a legdrágább kincsem. JUDIT Jaj, jaj Kékszakállú, vedd le. KÉKSZAKÁLLÚ Szép vagy, szép vagy, százszor szép vagy, te voltál a legszebb asszony, a legszebb asszony! Es mindég is éjjel lesz már... éjjel... éjjel...	Tuyo es ahora el manto estrellado. JUDITH Perdóname, Barbazul, perdóname BARBAZUL Tuya es la corona de diamantes. JUDITH ¡Perdóname, Barbazul es demasiado pesada! BARBAZUL Tuya es la riqueza de mi reino. JUDITH ¡Perdóname, Barbazul, pesa demasiado! BARBAZUL Hermosa, por siempre hermosa, serás eternamente reina de todas mis mujeres, ¡la mejor, la más hermosa! (Se miran a los ojos. Judith sigue los pasos de las otras esposas hasta la séptima puerta que se cierra tras ella) Desde ahora, todo será oscuridad, oscuridad, oscuridad, (Barbazul, con los puños apretados queda en el centro del salón, mientras poco a poco, se desvanece la luz hasta quedar la escena sumida en una oscuridad fatal de soledad y tragedia) Escaneado por: Eduardo Almagro López 1998